Az utolsó napok..eléggé kedvtelenek, és lehozóak voltak. És én tudom hogy, ...ez már NEM normális. Régen nem voltam ilyen..de vajon miért??? Annyiszor megkérdezem magamtól, hogy: Miért pont én? Miért velem történik meg ez..a választ nemtudom. sajnos. A körülöttem levőket megbántom..nem szándékosan.:( Sok estéjüket elrontom, különböző dolgokkal. Általában azért, mert rám jön az a hülye érzés. Az amit..nemtudok kifejteni, az amit körülírni is nehéz. és olyankor nemtudok magammal mit kezdeni, inkább ülök...takarom az arcom, vagy.. nézem a földet. és jön a szokásos kérdés: Mi a baj? Tudom hogy csak segíteni szeretnének...csak abban a tudatban, hogy én megakarok szünni, szóval abban az állapotban, nemtudok rá mit mondani. Csak azt hogy: semmi. Ezt nem tudom hogyan elmagyarázni..nemtudom hogyan körülírni. Olyankor legszívesebben MEGSZŰNNÉK. Mert tudom hogy elrontottam a többiek kedvét, azért mert nekem rossz kedvem van. Mert nemtudom hogy miért jön rám ez az érzés. És mivel nem szeretema problémákat..próbálnám elmondani..csak aztán belegondolok abba, hogy else tudom mondani..na akkor legszívesebben..toporzékolnék..hogy én mennyire szerencsétlen vagyok. nemtudom magam kifejezni. egyszerűen..megszünnék. Néha azt kívánom hogy..jólenne egy csettintésre megszűnni. Az a baj, hogy ezt nemtudom kivel megbeszélni, mert nemis akarom. Nem szeretek a problémáimról beszélni..nemszeretek vele mást terhelni. utálom a problémákat...akkor is ugyanez az érzés tör rám. Csak másféleképpen... de ugyanezt tükrözi. Egyszerűen..nemtudom hogy MIÉRT??? ha nem változtatok ezen a helyzeten..bizonyos időn belül a körülöttem levők mindmegunják, és ott hagynak, mert idióta vagyok, aki nemtudja magát kifejezni...aki nemtudja élvezni az életet... akire csak ugy rátörtnek dühkitörések. Emellett viszonylag sokszor van jókedvem..de egy idő után. kezdődik elöröl.:S Az iskolában is nagyon bunkó vagyok... Mert ott nem nagyon ismerek senkit..közelednének..de nem nagyon engedem. Persze sosem vagyok egyedül..mindig odajönnek hozzám... de nem értem miért. Nagyon sokszor bunkó vagyok velük szemben..de mégis jönnek. Ezt sem értem. Sokszor csak ülök a padba és csak gondolkozok..vagy fekszek. És olyankor is odajönnek...Nem hívom sos őket. de jönnek...mintha..vonzanám őket.:D Nem értem. Annyi kérdés van..amire a válasz számomra megfogalmazhatatlan. Rengeteg kérdésem lenne...de vajon kinek tegyem fel...aki megis tudja válaszolni??? Nekem kellene rájönnöm, de amíg nem késő. Amíg a barátok nem távolodnak el tőlem. Mert mostmég..támogatnak..de hogyha egyszer olyat mondok, vagy teszek....lehet elpártolnak. Tulajdonképpen erre még egyszer sem volt egy eset sem... De ha így folytatom..lehet megtörténik. de inkább nem próbálkozok vele. Megszeretném EGYMAGAM oldani a problémámat...csak nemtudom hol kezdjem el? melyik az eleje? és melyik a vége? Nem akarom hogy más is az én bajomon nyűglődjön. Ez az én problémám, ez az én dolgom.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.