Sajnálom, hogy folyton csak panaszkodni tudok a blogomba. Deinkább ideírom le azt amit érzek, minthogy felidegesítsem magam elmebetegek miatt. Már természetesen itthon megint én vagyok a szar...a bátyáim már megin ordibálnak. Mert nem tudtam megenni a levest, mert kutyaszaga volt szerintem...akár hányszor a számhoz emeltem, undorodva nyeltem le. Aztán már rögtön ordibált tesóm, h fejezzem be, meg hogy én vele így nem beszélek. Azért mert csak annyit mondtam, hogy "engem nem érdekelsz, akkor is kutya szaga van". Mellesleg rohadt szar kedvem van amugy is, mert hiányzik a szerelmem. Este is olyan rossz volt, hogy nem aludt mellettem. Tegnap előtt este...elkezdett magyarázni, hogy nem tudja hogy mi bajom van, meg ilyenek. Kicsit felemelte a hangját, aztán nem bírtam ki..elkezdtem sírni. Aztán olyan édesen puszilgatott, meg ölelt, és mondta hogy nyugodjak meg...és simogatott. Imádtam minden pillanatát, aztán amikor kérdezte, hogy mi bajom azért nem mondtam semmit, mert azt élveztem ahogyan puszilgat és simogat... mert esténként lefekszik és már alszik is. Meg amugy is jól esett. Aztán elmondtam neki, hogy mi bajom..nem mondott semmit, előtte meg azt mondta hogy majd megbeszéljük. Ahhoz képest, egy szót nem mondott rá, mert erre mit lehet mondani. Lehet, hogy ez neki nem olyan nagy probléma...de nekem igen is rosszul esik. Holnap ha midnen igaz megyek hozzá, vagyis nagyon remélem, de apuval nincs is lebeszélve, csak tegnap említette neki. szóval semmi se biztos.. -.-" De amugy gyönyörű volt ez a hétvége. Nagyon szeretem és olyan jó hogy van nekem. MOSTMEG HIÁNYZIK NAGYON. :(
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.