Kicsit szomorú vagyok most. :( A szerelmem általába fél10 körül már elszokott köszönni msn-ről, mert másnap fél4kor már kel. És ma.. háromnegyed 11kor ment el..addig msn-en is eléggé ritkásan válaszolt vissza. De ő mindvégig arra fogta, hogy beszélt Tibivel. Ilyen sokáig?? nem mondja el, hogy mit csinált. :( pedig mindig rögtön válaszol MSN-en..nem szokott ilyet csinálni. :'( Rosszul esik. Mondjuk tény hogy pórázon van fogva, de azért én is. Én kb ugy mint ő..és én emiatt nem is érzem magam rosszul, mert jól esik, hogy törődik velem, és figyel rám. Nem akarom soha elveszíteni. Ő az egyetlen akiben teljes mértékben megbízom. senki....senki más. Nem bírnám elviselni, hogyha nem lehetne az enyém. Nekem egész életembe csak ő kell. Mert imádom amikor megölel, és ad egy puszit a homlokomra, és a fülembe súgja, hogy Szeretlek! És tudom, hogy a világon nincs sok ilyen figyelmes fiú mint ő. Ő kivétel. :) De annál.....nincs édesebb amikor sír miattam ...:$ nem azért mert jó látni ahogyan szenved, és szomorú. Már régen volt olyan...hogy sírt volna. Nem is tudom hogy mikor fordult elő utoljára. De azt sosem felejtem el amikor..tavaly nyáron "összevesztünk". Akkor mégcsak 3,5 hónapja voltunk együtt....június 20-án.. Amikor odajött hozzám, és láttam a könnyeket lecsordulni az arcán..Csillogott a szeme. Szipogott, és magához ölelt. És csak sírt..és sírt..és sírt a vállamon. Nagyon nehéz volt megállni, hogy ne öleljem meg...de nem tehettem. Nem akartam, hogy azt higgye, hogy ennyitől megbocsátok. Természetesen én is sírtam..De akkor volt a legédesebb. Akkor láttam azt rajta, hogy igazán szeret..és szorított magához..és odabújt, és csak sírt...  Elmondani nem tudom...hogy milyen jó visszagondolni arra. Hiába szép az amikor nevetünk együtt...de annál tényleg nincs szebb.

Az volt életem egyik legrosszabb napja....a legszebb emlékkel. <3

:'( :'( :'( :'( Szeretem..