Szomorú vagyok. ELpusztult a papagájom. végülis..."csak egy madár" de azért, egészen a szívemhez nőtt. Én a mai napig ugy képzeltem el, hogy mikor felnövök biztos ott lesz a házamban..és majd ott csipog. de már többet nem fog. :( Azért gondoltam így, mert a papagájok sokáig élnek. Mondjuk ő is..már 8 éve az enyém volt, még születésnapomra kaptam szüleimtől. és most itt hagyott. :(
Délután apu mondta, hogy temessük el a kertbe. Hazaértünk és annyira rossz volt látni hogy üres a kalitka. Máté elkezdte ásni a gödröt neki. Én addig megnéztem Csőrikét..még utoljára megsimogattam aztán elkezdtem sírni..pedig nem hittem hogy fogok. Elmentem zsepiért. Láttam, hogy Máté még mindig ássa a gödröt, aztán odamentem hozzá..és olyan jo hogy itt van nekem :(. Beletettük. és Elástuk. utánna kezdett a kutyám jobb kedvre derítenia bolondságaival. őt is szeretem:)
Most jelenleg itt ülök a szobámba. Gyújtottam egy gyertyát..és a tv mellé tettem, ahol a kalitka szokott lenni.most már nem lesz. nem lesz aki többet csipogjon. és most is sírok..és olyan rossz :( Hiányozni fogsz
Csőrike! :(
Mivel csak ilyen kép van róla ezen a gépen, ezért ezt teszem ki. De nekem ezis sokat jelent :(
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.