Megint vasárnap van, advent első vasárnapja :) Olyan ijesztő belegondolni abba, hogy mennyire telik az idő. Holnap leszünk a szerelmemmel 9 hónaposak :) És a karácsony meg az ünnepek is a nyakunkon van. Az összes boltba felfordulás, az emberek lázban vannak..némelyiken elmosolyodok. :) Az emberek a szeretteiknek örömet akarnak okozni, de valaki ezt mégis olyan mulattságosan csinálja. Kapkodnak, idegesek.. de mégis vannak olyanok akik nem csinálnak ezekből olyan nagy problémát. Mostmár a karácsony is arról szól, hogy mindenki flancol...közbe ez a "szeretet ünnepe". Senkinek se tűnik fel? A gyerekek is mostmár, ugy nőnek fel hogy egymás között megosszák mit kaptak karácsonyra, és van aki ilyen meg olyan autót kapott miközben a másik, egyhétköznapit. De azo a szülők akik mindent megvesznek a gyereknek, azok (szerintem) azért veszik..hogy a gyerek lekösse magát valamivel, és ne pedig a szülő nyakán lógjon. Annyira szánalmas..A gyerek ezekután így nő fel, azzal a tudattal, hogy a szülők mindent a segge alá tolnak, többnek érzi magát a többinél. Na most ez mégis milyen már?? :D Jólvan, mondjuk anyumék is ilyenek, hogy bármit kérek megkapok..de én ritkán kérek dolgokat. Probálnak minnél jobbat a gyereküknek. De leginkább mégis csak hugom segge van kinyalva, én nemis akarom azt..de így ő a kis"kedvenc". Ezáltal mindenért én vagyok letolva. A bátyáim megint más kategóriába sorolhatók. Valahogy sose szerettem azt hogy vannak bátyáim. Mindig engem piszkáltak/nak, amugy ők sincsennek olyan jóba, de ha igen..akkor mind a ketten jönnek és magyaráznak nekem. Kiskoromba..mondhatni nemvolt olyan nap, hogy ne sírtam volna. Anyuéknak már elege volt belőlem, ilyenkor jött a szokásos mondat hogy "előre sajnálják, azt aki majd a barátom lesz". Nem vagyok amugy hisztis...csak rühellem, hogyha engem piszkálnak. Nem engedem. Tegnap este amikor hazajöttem, tesóim szokás szerint gépeztek..egymás ellen akartak játszani, valami hülye játékon..(hozzáteszem az egyik 19 éves, a másik 20, (nemlátszik)) fél egy volt, aztán kikapcsoltam az egyik gépet, bátyám meg felvolt háborodva, és szólt a másik tesómnak. Magyarázott mindent, hogy "nemigaz hogy nembírok ki 10percet". igen mondom "10perc". Aztán megláttam a tányérokat a szobába..délelött takarítottam ki, de ez őt nem érdekli. Jólvan mondom..beakartam nyomni a gépet, hogy örüljön a feje. Be akartam nyomni a lábammal a gombot, de idegességembe csak rugdostam..a tányérokat csapkodtam egymáshoz, majdnem eltörtek. Tesóm fogott le hogy álljak le..mert eltöröm a tányérokat, és hogy majd vérezni fog a kezem. Inkább máson töltöm ki az idegességem. Aztán nagy nehezen megnyugodtam. És persze, most is én vagyok a rossz meg minden, azért mert aludni akartam volna. Jólvan, még felakartam jönni msn-re cicámat megnyugtatni, hogy hazaértem. De inkább felhívtam..és nem bírtam ki, elkezdtem sírni a telefonba, ő meg csak nyugtatgatott, és sikerült is neki. Ilyenkor annyirszor elgondolkozok azon, hogy miért pont nekem vannak ilyen bátyáim? miért pont én? Másoknak meg azért sír a szájuk, mert nemkapnak meg ezt+azt. Egész este utánna ezen gondolkoztam, közbe folyt a könnyem..de nemsírtam. Közbe elaludtam. Este fáztam valamiért, pedig most sokkal vastagabb takaró volt rajtam. :S 11-kor keltem fel, aztán ittam egy kapucsínót, meg ettem egy banánt. Aztán segítettem anyunak főzni..mindegy volt, csak ne lássam tesóimat. Dél körül megjelent az egyik a konyhába. Akkor feljöttem, mert a szerelmemmel megbeszéltük, hogy délbe feljövünk mindketten. De természetesen itt volt megint tesóm. MOndtam neki:
-Lépjél ki!
-Nem lépek, majd fél1kor..
-Mondom MOST! vagy kihúzom megint azt a szar gépet..
Nem hitte el ,és elindította az egyik játékot. MONDOM MOST KILÉPSZ. erre elkezdte a haverjainak mondani a mikrofonba: a Hülye hugom rinyál. aztán csak addig mondta amíg kihuztam megint. Itt ült, hogy ő nem megy el sehova. Aztán kiordítottam innen. Elég lenne nekem egy testvér is, sőtt. wááh... AZtán feljöttem msn-re cicámhoz..:) Nem sokat tudtunk bezsélni sajnos, mert ő is ebédelt, aztán nekem is mennem kellett ebédelni. Szegénykém most dolgozik..:( Legszívesebben ott lennék, és segítenék neki..:( és nézném ahogyan a kis izmos testével dolgozik..:) annyira szeretem. :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.