ßłack łace

Nembírom ki, hogy neírjak még egy bejegyzést..valahova lekell írnom azt h mit érzek, és h mit gondolok. Elegemvan..Cicámnak itt panaszkodok, nemis tudom mióta, ezzel elrontottam az egész estéjét..annyira szégyellem magam. Itt sírok neki, arról hogy mennyire nemszeretem a testvéreim. Jólvan..legbelül azért szeretem őket. azért ennyire elvetemült nemvagyok. Meg nemis kívánom őket sehova..csak..miért pont nekem? Tudom, hogy most nekem sír a szám, mikor mások éhínségbe élnek és karácsonyfát se tudnak venni nem még ajándékokat. Azokhoz képest tényleg egy szavam nem lehet. De mégis ..négy testvérem van. Három bátyám, meg egy hugom. Akinek bátya van, azt btudja hogy milyen elviselhetetlenek, akkor én mit mondjak? Hugom a családba a kiskedvenc természetesen. Mikor hugom még nem volt meg, természetesen egyedül ilányként akkoris is "kakukktojásnak" számítottam. Semmibe néznek, ennyi. Nem egyszer megtörtént például, hogy elkezdtem valamit mesélni, erre valaki beleszólt és minthogyha nemis mondtam volna semmit, mindenki rá figyel. mintha nemis lennék ott, vagy nemtudom. Így hát nemsokat beszélek. Nemszeretek emberekkel beszélgetni, nemtudok. Lehet hogy ebbpl az okból kifolyólag, de nemis nagyon izgat. Nem akarok emberekkel jópofizni, meg egyetérteni. Miután hugom megszületett, akkor megint csak valaki más került a középpontba, ami azóta is ugyvan. Így hát, mondhatni két bátyám meg a hugom, jól elvannak egymással. A legidősebb bátyám meg, Pesten lakik, így nemigazán van itthon. Ő az akit jobban szeretek. De hogyha itthon van, akkor egyértelmá hogy a fiú testvéreimmel jobban megvan a közös hangsúly. Ígyhát, ilyenkor maradnak négyen. Énmeg csak hallgatom őket..nagyon jó érzés -.-' majd hogyha lesz hangulatom, akkor tovább folytatom, miért nem szeretem.